Előfordulás: Angolától Dél-Afrikáig

Testtömeg: 0,6-1 kg
Testhossz: 25-35 cm

Tápláléka: elsősorban rovarokat és más gerincteleneket fogyasztanak, de megeszik a tojásokat és a kisebb gerinceseket is.
Szaporodás: 77 napi vemhesség után 2-5 utódot ellik.
Élettartam: 10-13 év

A szurikáták az állatkertek legkedveltebb állatai közé számítanak mókás kinézetük, mozgékonyságuk és játékosságuk révén. Gyakorta két lábra állnak, úgy ellenőrzik, nem tűnt-e fel valami veszedelem a közelben?

Afrikai déli részének szavannáin és félsivatagjaiban élnek, elsősorban a kemény talajt, sziklafelszínt kedvelik. Mellső lábain erős és nagyon hosszú karmok ülnek, ami hatékony ásóképességüket jelzi. Nappali állatok, az éjszakát a maguk ásta üregrendszerben töltik, amelyet gyakran megosztanak az afrikai földi mókusokkal (Xerus).

Elsősorban kisebb állatokat, rovarokat és puhatestűeket fogyasztanak, de nem vetik meg a növényi eredetű táplálékot sem. Esetenként kirabolják a madárfészkeket és el-el kapnak kisebb gerinceseket is. A csapat egész nap táplálék után kutat, ügyesen borogatják fel a kisebb köveket értékes "kincsek" reményében. Ha a táplálékbőség lecsökken, felkerekednek, rendszerint az eredeti üregtől 1-2 km távolságra építenek egy újat.

A szurikáta csapatra jellemző a magasfokú szocializáltság. A kolóniák 2-3 családot tartalmaznak 10-15 egyeddel. A családok a szülőpárokból és azok fiatal utódaiból állnak. A nőstények nagyobbak, mint a hímek, ők uralkodnak a csoport felett. Eddig legalább 10 féle hangjelzést különítettek el a kutatók, a fenyegető morgástól a riasztójelzésként szolgáló ugatásig, melynek hallattán azonnal visszamenekülnek üregükbe.

Évente egyszer ellenek, a párzási időszak szeptembertől októberig tart, majd a novemberben vagy decemberben ellenek. 7-9 hétig tart a szoptatási időszak, a fiatalok 1 éves korukra válnak ivaréretté.

Könnyen szelídíthetők, Dél-Afrikában gyakorta tartják háziállatként egér-ellenszerként.