Jegyei: testhossza 17-23 cm, farokhossza 3-7 cm, tömege 35-200 g átlagban a hímek 120, a nõstények 60 g-ot nyomnak. Mivel a menyét nagyon karcsú még a pockokat is tudja követni járataikba. Az egészében véve nagyobb hermelinnél farka rövidebb, és farokvége sohasem élesen elváló vagy fekete, bár a csúcsa felé sötétebb barna lehet. Fehér téli bundát csak elterjedési területének északi részein ölt. Hátának színezete hasonló a hermelinéhez, de a fehér hasoldaltól elválasztó határ hullámosabb vonalú. Olykor még a hasán is látni barna foltokat vagy sötét jegyeket a szájzugban.

Élõhelye: Eurázsiában elterjedt a Himalájától délre fekvõ trópusi-szubtrópusi tájak kivételével, valamint Észak-Afrikában és Észak-Amerikában. Írországról, Izlandról, a sarkvidéki szigetekrõl, illetve a hegyekben 3000 m felett hiányzik. Egyébként szinte bárhol lehet vele találkozni, fõként mûvelt területeken és települések szélén. Hazánkban is közönséges.

Életmódja: viselkedése és életmódja ugyan emlékeztet a hermelinre, de inkább a pocokvadászatra specializálódott. A menyétek járataikba is követik a mezei pockokat, hogy ott megfogják õket. Ezt csak karcsúságuk teszi lehetõvé, ami viszont nagy energiafelvételt tesz szükségessé, mivel az állatok kedvezõtlen testfelszín/testtömeg arányuk miatt sok hõt veszítenek. Nem tudják magukat tömött bundával védeni, mivel akkor már nem férnének be a pocoklyukakon. A nagy energiaveszteség kiegyenlítéséhez a menyétnek szinte állandóan vadásznia kell. Alapanyagcseréje igen magas. A menyét tehát rengeteget portyázik, gyakran még éjszaka is, kertekben, hulladékhalmokon, szénakazlakban és cserjésekben; néha még az üregi nyulat is megpróbálja leteríteni, de kis termete miatt ez sokkal ritkábban sikerül neki, mint a hermelinnek.
Rövid, 12-30 cm-es ugrásokkal halad, közben idõnként felegyenesedve figyel; "cincogással" könnyen behívható. Sokszor meghatározott vadászösvényeket követ; meglehetõsen territoriális viselkedésû, azaz ragaszkodik megszokott területéhez. A hímek revírjei elkülönülnek a nõstényekétõl. Pocokgradáció esetén, amikor 100-500 pocok is lehet egy hektáron, a vadászterület 1-5 ha-ra zsugorodhat, ha pedig mondjuk csak 20-40 pocok jut egy hektárra, akkor egy-egy menyét 15 hektárt is birtokolhat. A nõstények revírjei mindig jóval kisebbek. Egyetlen éjszaka alatt egy menyét 2 km-t is megtehet. Téli pihenõt a menyétek nem tartanak.

Tápláléka: Angliában egy vizsgálat szerint az ottani menyétek 55%-ban mezei pockot, 19%-ban üregi nyulat és 15%-ban madarakat ettek. Ahol nincs üregi nyúl, ott a pockok aránya 80% is lehet, a téli idõszakban pedig kizárólag ezen élhetnek. A menyét étlapján tehát jóval kevesebb faj szerepel, mint a hermelinén, vagyis sokkal inkább specializálódott.

Szaporodása: vemhes nõstényeket március-áprilisban lehet látni. Egyszerre 4-6 kölyök születik; táplálékbõség esetén évente 2 ellés is lehet. Még a téli hónapokban is szülhetnek a nõstények. Az állomány alakulását nagymértékben a pockok száma szabja meg.

Ellenségei: ragadozó madarak, baglyok, a róka és a hermelin. Korábban csapdázták, kevés eredménnyel, ma már védett, bántalmazása törvénybe ütközik!