Juh
A legrégibb háziállataink egyike, már a történeti idő előtt lett az ember rabjává, eredetét nem ismerjük. Kétségtelenül valamely vad juhfaj megszelidítése által keletkezett, azonban a ma élő vad juhoktól valószinüen nem származik, mert ezek szőrözetük, farkuk és általában testi s értelmi tulajdonságaikat illetőleg lényegesen eltérnek tőle. Jelenleg a juh a sarkvidéket kivéve, az ember kiséretében az egész földön el van terjedve, s különféle viszonyok között tartatik; azért számos juhfajta keletkezett, melyek különösen a forró égöv alatt oly sajátságosak, hogy az európai ember eleintén zavarba jő, hogy juhoknak tartsa-e? A szakirodalomban a juhfajtákat 2 főcsoportra osztják: rövid- és hosszufarkuakra. A rövidfarku juhok 3-13, a hosszufarkuak 14-22 farkcsigolyával birnak; előbbiek farka továbbá rövid, merev szőrrel, utóbbiaké - kivévén a hosszulábu juhot - gyapjuval van födve. A rövidfarku juhokhoz tartoznak a hanga-, láp-, kövérfaru és csonkafarku juhok; a hosszufarkuakhoz a kövérfarku-, hosszulábu-, racka-, nagyfülü-, parlagi-, hegyi-, fénygyapjas- és fürtösgyapjas juhok
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
