Szarvasbogár (Lucanus cervus)

Jegyei: a hím 3,5-8,5 cm hosszú, a nõstény lényegesen kisebb, nagysága 2,5-5 cm. A hím fejét díszítõ "agancs" tulajdonképpen erõsen megnagyobbodott rágó (mandibula), melynek csak a verekedésben van szerepe. A rágó és a bogár mérete a lárvakorban felvett tápanyagok mennyiségétõl függ. Öreg tölgyesekben sokkal gyakrabban bukkanhatunk kapitális méretû hímekre, mint a fiatal, csenevész állományokban. A szarvasbogarak táplálékfelvétele különös módon történik: vörösbarna alsó ajkukkal nyalogatják különbözõ fák, különösen a tölgyfa nedveit. A nõstény rágói igen erõsek és így alkalmasak a fa kérgének megrágására, hogy ezután a tölgy édes nedvéhez jusson.

Élõhely: erõsen kötõdik a tölgyesekhez, ahol a szarvasbogarat fõleg a fák törzsén, a lombkoronában, vagy lehullott ágakon lehet megtalálni. Gyakran fordul elõ parkokban is, ahol tölgyfák vannak.

Elterjedés: Európa lomberdõzónájának nagy részében.

Gyakoriság: e mindenki által jól ismert legnagyobb bogarunk hazai tölgyeseinkben elterjedtnek és helyenként gyakorinak mondható. Legerõsebb populációi valószínûleg az alföldi tölgy-kõris-szil ligeterdõkben tenyésznek. Mindazonáltal az utóbbi évtizedekben - elsõsorban az intenzív fakitermelés következményeképpen - állományai jelentékenyen visszaszorultak, amiben az a helytelen gyakorlat is közrejátszik, hogy a tuskókat eltávolítják az erdõbõl. Nyugat-Európában a szarvasbogár egyes helyekrõl teljesen eltûnt. Hazánkban a szarvasbogár már régóta védelem alatt áll (eszmei értéke ma 2000 forint), és mint aktuálisan veszélyeztetett faj szerepel a magyarországi Vörös Könyvben. E kétségtelenül rangos természetvédelmi státus azonban - sajnálatos módon - nem képes az állománycsökkenés megfékezésére, hiszen az erdõgazdasági tevékenységet nem befolyásolja számottevõen. Éppen ezért a szarvasbogár és minden más veszélyeztetett rovar esetében a tenyészterületek védelme a hatékony módszer a faj fennmaradása érdekében.

Szaporodás: alkonyatkor aktív, a meleg esti órákban keresi fel táplálkozási helyeit. Na a hímek itt találkoznak, akkor küzdelemre kerül sor. A hímek egymás felé fordulnak, összeakasztják agancsaikat, és mindegyik megpróbálja a másikat felemelni. A cél az ellenfél ledobása a fáról, de ilyenkor a nõstényeket is elkergetik. Az órákon át tartó harc végén egy pár marad. A hím a nõstényre mászik, a fejük mindig egy irányba néz, és ebben a helyzetben maradnak napokig. Sikeres párzás után a nõstény egy korhadt fatörzsbe vagy a földbe, egy gyökér közelébe rakja petéit. A lárvák fejlõdése 3-5 évig tart, a táplálékkínálattól és a hõmérséklettõl függõen. A jól táplált lárva a 10 cm-t is elérheti, kövér cserebogárpajorhoz hasonlít. Röviddel a bebábozódás elõtt úgynevezett bábbölcsõt épít, hogy abban bábozódjon be. A hímek bábbölcsõi mindig nagyobbak a nõstényekénél, esetükben a jól látható rágókezdemény a hasoldal felé irányul. Õsszel kelnek ki a bogarak, de tavaszig a búvóhelyen maradnak. A nyári melegben, júniusban jelennek csak meg a szabadban. A hímek igen rövid ideig, mindössze néhány hétig élnek, a nõstények jóval tovább.

Táplálék: a kifejlett bogarak a tölgy nedveit nyalogatják. Míg a nõstény képes rágójával a táplálkozást elõsegíteni, a hímeknek a csurgó nedveket kell megtalálniuk. A táplálék, illetve a nõstények megtalálása a szaglás segítségével történik. A lárvák korhadt fák (fõként tölgyek) gyökereinek faanyagát eszik.

Megjegyzés: repülõ szarvasbogarakat leginkább fülledt, vihar elõtti idõszakban vagy csendes meleg estéken lehet megfigyelni.